Tavasziasodik

Végre kisütött a nap a sok-sok eső után.
kihasználtuk a jó időt(16 fok volt délután), Patrikkal ahátamon sétáltunk Milánért, aztán Milánnal a kisparkban bicikliztünk, amíg Patrik aludt.(APa a Balatonon értekezett autókulccsal a zsebében)
Öreganyám sajnos rémálommá tette a mai napunkat.
No, hozzá kell tenni, hogy ebben Milán keze is benne volt. A örténet még tegnap este kezdődik, amikor is lemerült a TV távirányítójában az elem.
Ma reggel kiabálással kezdte, amit Milán is hallott, oda is Állt Nagyi mellé(szó szerint és képletesen is), amikor afürdőszobából a folyosó felé tartott egy laza mozdulattal bezárta a dédi ajtaját.
Amit természetesen senki nem vett észre. Én elvittem Milánt az oviba, addig Nagyi Patrikra vigyázott Nálunk. AMikor hazaértem NAgyi elment dolgozni.
....
Fél10kor mentem ki akonyhába az ebédet készíteni, amikor hallom és látom, hogy nyitogatja az ajtaját, de nem nyílik. Nem találtam viccesnek, még a nemistudommiis megállt benne. AZt sem tudtam hogy csináljam és mit, hogy az az ajtó ne legyen bezárva. de be volt.
NA, onnanstól kezdve nem kívánom senkinek ezt a napot!
Mikor mentem Milánért, megkérdeztem, nem tud-e adédi ajtajáról valamit. Szemlesütve azonnal fellet, hogy de igen, "én zártam be"
"és miért? nagyon csúnyán kiabált velünk a Dédi"
"azt nem tudom. és a nagyi hogy van?"-ez volt Milán válasza.