AMi kimaradt

Obs. Bronchitist írt a háziorvos, ezzel küldött mellkasrtg-re. csütörtökön du.3kor.
De Ő kórházi beutalót adott a kezembe-lehet hogy az asszisztens írt más kódot, nem tudom, majd ma okosabb leszek.(elnézést kért a dokink, sokra megyek vele, de nem magyarázta meg miért bánt el az egész Családdal ennyire csúnyán!)
Mellkas rtg-t végül pénteken délelőtt csináltak. AMinek eredményét orvos, se nővér se közölte, már estig agyonizgultam magam, csak megkérdeztem a nővért, nem tudtam volna nyugodni éjjel sem. "Ő nem adhat információt csak orvos" "ORVOS?akkor miért nem adott?"De utána bejött, hogy negatív lett, minden rendben.

Akkor volt 39.7 a láza, amikor az ambulancián mérték, vénásan kapott lázcsillapítót, többször láza nem volt.

HA vizitkor a nővérek azt mondanák a vizitelős orvosnak, ami valós...talán jobb lenne mindenkinek. A betegnek mindenképp(pl. az én gyerekem nem volt náthás, terhelésre köhögött, míg bent voltunk nem fulladt...ehhez képest szöges ellentéteket hallottam)

Úgy engedtek el, hogy "hazamehet"
ha nem kérdezek, semmit sem tudok meg, hogy ez mi volt, asztmás-e, kell-e otthon inhaláló készülék, mi ajavasolt terápia, megelőzhető-e stb.....
tudom, hogy ezer beteg, ezer gond és ezer dolguk van, de nekem Ő a legdrágább és legfontosabb!Tudnom kell Róla mindent!

Haza menni

NAgyon le fogom rövidíteni, mert nem akarom újra átélni.
Szerda éjjel Patrik lázas volt, és csúnyán köhögött. Csütörtökön reggel nem tetszett a levegővétele:ropogott a tüdeje-adtam neki egy Rectodelt kúpot. ALig vártam, hogy elvihessem a háziorvoshoz a du.-i rendelési idejére.
Már 3 előtt ott voltunk, meghallgatta Patrikot, KAptunk hétfőig egy babyhealer készüléket, írt ki Ventoilnt, és azt mondta, el küld a kórházba mellkasrtg-re megnyugtatásképp.

Elmentünk MIlánért az oviba, onna a patikába, kiváltottam a puff-hoz a Ventolint, kitettük Milcsit és robogtunk a kórház felé.
A váróban Patrik ellaudt a mellkasomon, az asszisztensnek odaadtam a papírt, közben elmondtam, hogy a háziorvosnál jártunk, mellkasrtg-re küldött.
"ANyuka, maguk felvételre jöttek."
"??????????????????"
NA, innen csak a könnyek dőltek belőlem.
Vizsgálták, lázat mértek, ..."maradok és széken alszom, vagy hagyom egyedül?"
"maradoooooooooooooooook!"
Innenstől kezdve csak sírtam és telefonáltam, hogy Mi kell, mit pakoljanak össze, hogy Gyuri menjen át Milánhoz, hátha meg tudja nyugtatni, mert Milán..............nagyon sírt utánunk."

közben Patrikot kínozták Ő a kezelőben én a kezelő ajtó előtt ordítottam. 10perc alatt tették be a branült. 3. helyen, 2helyen durrant véna...kijött a doktornő:"ez agyerek 3 emberes"
Kikötötték a karját, 13órán keresztül folyt az infúzió(fizsóoldat) 2 órán keresztül sírt, hogy haza menni, hazamenni...."nyugtassa meg anyuka!"
megnyugtattam, bejött valaki fehérruhás, újra kezdte...(nem csodáltam, megértettem, Vele sírta)
ez a kép 1. este készült. a Milliomodik Bóbita dalocska után.



Végül nagyágyat kapott, odabújtam mellé, amennyire tudtam, elaludt.
AZ éjszakát végig aludta, hánykódott. Én folyton a csövet néztem, hogy ne feküdjön rá, nehogy megtörjön, vagy belegabalyodjon, hogy csepeg-e(egyszer nem csepegett, rohantama nővérhez).
Egy hunyásnyit sem aludtam.

Pénteken délután egy kislányt kaptunk, míg Patrik aludt(Mollit láttam benne)
Tüdőgyulladással volt bent. először azt hittem maga lesz. 2és fél éves, Virág(mint az ANna és Petiben:D)
AMikor Patrik felébredt, odaült az ágya mellé a Bőbitás könyvvel és énekelt neki...könnyeimmel küszködtem.


HAMar összebarátköztak, közben Virág anyukája is beköltözött.



A két kis örökmozgó állandóan a folyosón rótta volna köröket.
NAGyon nehéz volt Őket abban az ingerszegény-borzasztó kicsi kórházi szobában megtartani

Bizakodtam minden nap, hogy talán hazaengednek...nem indokolt abenttartózkodásunk, gyógyszert otthon is betudom adni, inhalálni otthon is lehet....a kórház nem egy gyógyító környezet.
Sajnos az orvosok nem így látják, hiába magyaráztam.
Végül vasárnapra gyógyulttá nyilvánítottáka kisbetegünket!
Itthon vagyunk!!!!!!!!!!!Végre!

Rengeteg, rengeteg dolgot tudnék mesélni és írni, de rémesebbnél rémesebbek lennének...a szoba, a kis betegek, a nővérek, a kaja....inkább meghagyom magamnak.

Milán azt mondta apának
- Patrikot nagyon szeretem, de anyát szeretem a legjobban.
-És Apát?
-Apát...negyednyire.
-és ha apa lenne PAtrikkal akórházban?
-akkor apát szeretném a legjobban!

.