Életképek

Köszönöm Neked, Vera barátnőm, hogy megtanultam pozitívan gondolkodni, a pozitív dolgokra koncentrálni, és máshogy látni a világot!



Ide töltöttem a pillanatképeinket:)
Ha csak ezt a pár képet végig nézzük, máris van miből feltöltődnünk a nyárra, és talán még tovább is kitart!








Fantasztikus volt! tele örömmel és boldogsággal. Fantasztikus tájakkal, elegáns épületekkel, mesébe illő villákkal. SZórakoztató gyermeki játékokkal és tartalmas felnőtt beszélgetésekkel. Könnyed kis borozgatásokkal, mennyei habos kávékkal és spanyol finomságokkal, napérlelte mézédes gyümölcsökkel, sok-sok pihenéssel, nyugtató sétákkal, és tengernyi nevetéssel!

Megtanultuk, hogy él a spanyol:KÖNNYEDÉN;)

Madridban töltött napok

Idén 5 napunk jutott Madridra.
SZerdán-a tengerparti hazatérés után- délelőtt Veráékkal mentünk be a városba. Patrik az autóban elaludt, így Ő a hátamon kezdte az utat. Dani motorozott, Milcsi sétált.

Fagyit ígértünk, az volt a sétánkon a "húzóerő". Hogy tényleg arra menjünk, amerre szeretnénk.
A legkisebb adag 3 gombóc volt, a Mi Fiaink ketten ették.

(Mangó fagyit kértek. ) Kistálkákból kanalazták.
A királyi palota környékén sétáltunk , játszótereztünk egy kicsit a Templo de debodnál . Itt minden nap szívesen játszótereznénk. Én ilyenkor úgy érzem, mintha a világ tetején lennénk.

4óra körül hazaindultunk.

Csütörtökre Milcsi belázasodott. Magas lázzal ébredt.
Dél körül Verával kettesben bementünk a városba. Hideg volt. De a Fiúk iránti aggodalmam miatt sem maradtunk sokáig.
Végül estére Patriknak is felszökött a láza.
Péntekre Milcsi túl volt rajta, Patriknak estig magas láza volt.

Pénteken nagy volt a készülődés. Dani 3. szülinapját ünnepeltük.
Délelőtt elrohantunk Verával a közeli Corte Inglésbe bevásárolni, aztán elmetróztunk a 4 toronyhoz míg Vera tortát sütött. készülődött.

Délután 4kor kezdődött a szülinapi zsúr. Mi ezen a napon ismerkedtünk meg-egy Vera barátnőm révén már ismert- nagyon kedves expat magyar Családdal.

SZombaton Verával metróztunk a városba. Megmásztuk a Palacio de Cibeles tornyát. Fantasztikus a kilátás a toronyból, csodálatos az épület kívül-belül.

(Nekem ez a kedvenc részem Madridban. A Plaza de Cibelestől a Gran Via kezdetéig)
SZerencsém volt: júniustól már a közönség előtt zárva lesz az épület, mert városházaként üzemel majd.
Az Alcalá kapu közelében ültünk le egy kis spanyolos késő reggelire, aztán elvesztünk Madrid hangulatos kis utcácskáin.

Este Karesz elvitte Apát motorral a Real Madrid meccsre.

Vasárnap igazi családi napot tartottunk-bőrönd bepakolás után a Telefericohoz mentünk.

Itt csatlakoztak hozzánk Beniék is. Lanofkáztunk, játszottunk, spanyolosan ebédeltünk, búcsúztunk Madridtól és közben készülődtünk haza....


Madridi képek itt.

Barátaink

Ágival és Verával


Zoli Apu csinálta fotót a 3 családról, Ő sajnos lemaradt a képről;)


Dani és Milán


Danival és Benivel



Hiányoznak.
De Milán azt mondta:
"Nem baj, ugye? Majd megszokjuk." Mindezt egy kis fájó pillantással nyugtázta, miközben legyintett egyet.

Másfél nap Valenciában

Tehát másfél napot töltöttünk Valenciában, pontosabban a City of Arts &Science -ben.
Lenyűgözőek az épületek. Én személy szerint megadnám "a világ egyik csodája" címet neki:)
Hatalmas területen egy óriási hófehér(itt-ott kék)épületkomplexum, amit óriási vízfelületek kötnek össze. Kristálytiszta víz, türkíz színben pompázik az épületek között.

Az Ócenáriumban az állatoktól nem estünk hasra, persze a Fiúknak nagy élmény volt.

Délelőtt Danival és Verával a dínó kiállítást néztük meg. Na, az szenzációs volt!
Mintha éltek volna!Mozgott a szemük, farkuk, hangot adtak. Nagyon élethű volt. Kis dínó kelt ki a tojásból...
AZtán chucu chu(csukucsu:D)ztunk egyet.Körbe vitte a múzeum épületek körül, és egy kicsit egy régi folyó mederbe ágyazott parkban is vonatoztunk. Rózsakertek, szökőkutak, narancsligetek....bámulatos.
Délután már magunkra maradtunk, akkor mentünk be a "csodák palotájába".Hát, igazából oda napok sem elegek. annyi mindent meg lehet nézni, kipróbálni.
AMit lehetett megnyomtak, megforgattak, maghallgattak, ráálltak....
De a legnagyobb élményt a Fiúknak a kis játszó rész jelentette. 1 órát tölthettek itt. Patrik vizezett. Milcsi inkább daruzott. Hogy itthon miért nem csinál hasonlót valaki?!?

Madridba indulás előtt még lerohantunk a partra, hideg és őrült nagy szél fújt, így nem sokat maradtunk. De így is sikerült a Fiúknak csurom vizesnek lenni!



APa ügyesen kitalált a városból, és ügyesen be is talált Madridba(pedig ha tudnátok micsoda utak,4-5 sávos KÖRFORGALMAK(egy-kettőben izzadtam rendesen),körgyűrűk, autópálya rendszerek vannak. Huuhh!A lényeg,hogy este 10re szerencsésen Veráékhoz értünk.

Tartalmas kis tengerparti kiruccanást tudhattunk magunk mögött.
A többi képünk itt.

AKi gazdagabb tengerparti(spanyolországi) útibeszámolókra vágyik, Vera barátnőm blogján megtalálhatja.
Fantasztikus fotókkal, tökéletes útikalauzokkal igazi barangolást nyújt a blogolvasónak!
Jó utazást Spanyolországban!

Tengerpart

Pénteken este érkeztünk Madridba. Wizzairrel mentünk, kicsit féltem, hogy késni fogunk, végül pontosan érkeztünk.
Milán nagyon félt felszálláskor, a Kicsi csak nevetett.

SZombaton reggel felvettük a bérautót(egy CitroenC3ast kapunk, extrákkal, naptetővel), és húztunk Costa Blanca felé.
Kb.410km-re volt Moraira.(pár km-re voltunk a tavalyi szállástól).Éhesen érkeztünk meg. AZonnal elfoglaltuk a Fish&Chipses David teraszát;)
Még délután lemenetünk a homokos partra, kicsit játszóztak, homokztak a paron, amíg Apáék szállást foglaltak, pakoltak, és végül rohantak a száraz ruhákkal, hogy ne legyen belőle megfázás. Milán csurom vizes volt.

Másnap esős napra ébredtünk. Dél felé indultunk Vilajoiosa felé, hátha majd ott nem esik. Nem esett, de hideg volt, végül ki sem szálltunk az autóból. Veráék maradtak felfedezni a környéken, Mi Valenciába mentünk az Oceonografia múzeumba.
Este fél9re értünk vissza, Veráék piknikezni invitáltak bennünket egy közeli világító toronyhoz(Cabo de la Nao). Érdekes piknik lett egy éhes sirály társaságát élveztük.
Éppen amikor vinni akartam apának a sonkás szendvicset, kikapta a kezemből. egy csöppet megijedtem....
Hétfőn ébredés után elindultunk újra az esti piknik helyére, hogy a tenger fölé magasodó kávézóban kortyoljuk majd reggeli latténkat, közben gyönyörködünk a kilátásban. Hát végül csak a kilátás maradt. De az is fantasztikus volt!

végül egy csodálatos strandra értünk, minth a Karib-tenger kéksége tárult volna elénk. Bámulatos volt! Nem lehetett betelni a látványával.

Megéheztünk, így újabb adag Fish&chips után indultunk csak Valenciába, újabb szállás helyünkre.

itt este sötétedéskor indultunk Verával egy sétára a közeli múzeum épület együtteshez(city arts& Science Museum).Lenyűgöző volt.
Oly' annyira, hogy visszaérve felöltöztettem kis Családom, és velük is végig sétáltunk este fél11kor.
Másnap a múzeumoké volt a főszerep.
Veráék korán visszaindultak, Mi csak este 10kor értünk Madridba egy fantasztikus tengerparti nyaralásról. tele élményekkel!

Képek erről a 4 napról itt. (Valenciáról külön írok majd.)

Földre szálltunk

SZószerint.
SZerencsésen hazaértünk.
Nyugodt szívvel mondhatom, hogy minden Spanyolországban Vera barátnőmékkel töltött nyaralásunk egyre jobb és jobb lesz. Csodálatos volt!
ANnyira áttudtuk venni-most szinte azonnal- a spanyolos életstílust.
Későn feküdtünk, későn ébredtünk, későn reggeliztünk, és későn ebédeltünk....Frissen facsart narancs levet ittunk reggelente friss bagettel és croissanttal, habos nespressokat ittunk a virágzó teraszon mandarin fa mellett. Délután vagy este tapasoztunk, ittunk a hideg citromos Shandy-t(de imádom!) és kevertük igazi testes spanyol borokból a tinto de veranot(0.5 rész vörösbor,0.5 rész sprite vagy 7up vagy citromos fanta,jég,citromkarika.) Fish and chipset ettünk a tengerparton, a Fiúk csak úgy tömték, nem lehetett betelni vele:)


Ma nehéz volt reggel fél8kor Milánt ébreszteni és óvodába indítani. "Holá!Que Tál?"-lal köszönt(már tegnap is angol órán). Imádom!(a Kicsi is úgy de úgy mondja, csak Ő még utána darálja az Adiós!t is) Milánra ráadtam egy csíkos pólót, ..."de anyaaaa! én a bikásba szeretnék menni!" és Vitte a kis Mickey egeres repülőjét, amit Madridban kapott.

SZóval nem hagyjuk magunkat belesüppedni a hétköznapokba még egy jó darabig!
De azt hiszem van is miből merítkeznünk.
Tele élettel és energiával tértünk haza. Kicsit fájó szívvel, mintha ott maradt volna egy kis részünk.

Veráék újabb magyar családdal ismerkedtek össze, így mi is. Csodálatos emberek! Milcsi azonnal kis barátra talált az 5 és fél éves Beni személyéban. 2perccel a találkozás után beszélgettek, együtt játszottak. Első búcsúzás után levelet akart írni neki. Végül 3 közös délutánt töltöttünk együtt.

Számunkra nagyon fontos, hogy a Fiúkra büszkék lehetünk. Milán nagyfiúsan viselkedett. Patrik Édesen;)

Lassan átválogatom a képeket, és elkezdem albumba rendezni, majd közben mesélek-csak hogy ne unjátok meg:)

Nyaralós képek

Végre sikerült összeválogatnom, megszerkesztgetnem a fotókat. Nehéz volt szelektálni, így készüljetek fel, nagyon SOK!
Néhány képet Verától "kölcsönöztünk".

Costa Blanca-i fotók itt

Costa Blanca-i nyaralásunk

-SZerdán este indultunk egy 7 személyes bérelt Ford SMaxszal a Földközi-tengerhez.
AZ indulás nagyon vidámra és Családiasra sikerült. Nagyon élveztük az út elejét, jó kedvűek voltunk, sokat nevettünk.

AZtán apránként aFiúk kezdtek elálmosodni: elsőként Milán aludt el az utolsó sorban Apa mellett, végül következtek a Kicsik. Lassan sötétedett, Karesz 140nel süvített az autópályán, így gyorsan szaladtak a kilométerek. Aztán eltereltek, letereltek...de jelzések hiányában a kilométerek maradtak, csak az idő szaladt tovább.
Végül éjfél után érkeztünk Calp-ba. (az utolsó pár órát én töltöttem az autó hátsó sorában a 2 kicsi-közben visszaalvó -fiaimmal. Az utolsó 20percnél azon gondolkoztam, innen gyalog megyek. Inkább nem írom le mit és mit nem éreztem már:(()
SZóval megérkeztünk a Hotel recepciójához. Üres apartman nem volt a foglalásunk ellenére, így kaptunk HETEN 1 DB szállodai szobát.
Juj! (itt újra nem írnék érzéseket, beszéljen a kép:)


Ébredés után kitámolyogtunk a teraszra, és a látvány! lenyűgöző volt. Azonnal feledésbe merült tek az éjszakai viszontagságok. Így reggel újra jókedvűek
És nagyon éhesek voltunk. Elsétáltunk egy német pékséghez. AHol elfogyasztottuk ízletes cafe con lachénket tostadasszal, Milcsi palacsintát evett, Dani churrosokat rágicsált. (visszatérő vendégek lettünk)


Reggeli után kisétáltunk a tengerpartra.

AZonnal lekerültek a papucsok, és irány a homokos part. Hihetetlen érzés volt!


Közben Karesz intézte, hogy megkaphassuk az apartmant.
Egy 23 emeletes épület 10.emeletén kaptunk (foglaltak) 2 hálós apartmant. Tengerre néző szobák, tengerre néző hatalmas terasz..(.66euro/ éjszaka /apartman, hol van ilyen Magyarhonunkban?)
Csak ámultunk-bámultunk. Igényes, szépen berendezett, tiszta lakást ( 2 háló, 2 fürdő, nappali, konyha és a terasz) kaptunk a 4 napra.
Ebéd után autóba ültünk és teljesen véletlenül Calpnál egy fehér kavicsos kis öbölre akadtunk. (Ilyenkor biztosan állíthatom, hogy Isten vezet bennünket!) AZt hittem reggel még, hogy ezt fantasztikus érzést tovább fokozni már nem lehet.





Hosszan ültünk és csak hallgattuk a felettünk repkedő sirályok hangját, a tenger hullámainak morajlását, néztük a kristálytiszta vizet ... Csak úgy elmerültünk....és dobáltuk a kavicsokat.
Este még a tengerparton homokoztunk. Bár Danit nehezen tudtuk rávenni.


Másnap ALteaba kirándultunk, Patrik elaludt mire odaértünk(pedig kb 20perc volt az autóút). Karesz vigyázta Patrik álmát, míg mi a tengerparton játszótereztünk, APa úszott egyet a sós vízű tengerben.
Később bementünk az óvárosba, megmásztuk az összes lépcsőt, hangulatos hófehér utcácskákon tekeregtünk, akár mandarint is szüretelhettünk volna az egyik téren:)


Milán mangó fagyit evett. AZóta is emlegeti.
Délután kihasználtuk medencés lehetőségeinket. Milán és Patrik is annyira élvezte!

Akkora boldogság ezt a SZülőnek látni!
Újra visszatértünk a kis öbölhöz. Akkora nyugalmat és energiát adott nekünk!

Szombaton Xáviaba kirándultunk. Patrik ismét elaludt Karesz örömére.

APa fürdött a sós és kb. 20 fokod vízban, mi kavicsokat szedtünk, Vera fotózott. Mindenki talált a kedvére valót.

A hangulatos sétányon leültünk kávézni, a fiúk szaladoztak a Fiúk után;))

Délután fürödtünk a medencékben. Milán egyre bátrabb volt. Már csak karúszóval úszott a 170cm-es vízben. (Nagyon várja már, hogy járhasson az úszótanfolyamra!). Patrik a bokáig érő vizet élvezte mindenféle segédlet nélkül. se úszógumi, se kis hajó, semmi nem volt jó neki. Csak úgy, belehasalt, hátratolatott benne, pacsált....élvezte!
AZtán lementünk a tenger partra. Először Milán tartott tőle, de végül belemerészkedett. PAtrikot alig bírtuk tartani, hogy ne rohanjon bele!

Vasárnap 9 órakor köszöntünk el a tengerparti "otthonunktól" és még délebbre ALicante felé vettük az irányt.

kicsit játszótereztünk, homokoztunk és fürödtünk.
Végül Délben búcsút intettünk a Földközi tengernek és a kontinens belseje felé vettük az irányt. Irány Madrid.

AHazafelé az összes lehetséges variációt kipróbáltuk az üléseket és személyeket illetően, bár Kareszt idézem:" Már csak én nem ültem a Dani ülésében."

Folytatom.

Napjaink Madridban

Furcsa érzés volt ma reggel biciklire pattani, átvágni a "Kispark"on és végig kerekezni Szolnok főutcáján.
Milcsivel a hátam mögött az oviba tartottunk. Madrid után...Hát, hogy is NE mondjam?

Látni kell! milyen szerencsések vagyunk, hogy Vera barátnőmék újra meghívtak csodás otthonukba.



Madridra egy Élet nem elég! Egy -egy helyre visszavisz a szivünk. Kétszer, háromszor... és mindig találunk és fedezünk fel valami újat. Akár ugyanazon a helyen, akár másutt.
Elmegyünk, csak mégegyszer, utoljára. Hogy mégegyszer lássuk, és hagyjuk, hogy újra elvarázsoljon az a hely. De elbúcsúzni nem tudunk tőle, mert nem lehet! Magunkkal visszük;))

Idén nagyon gyorsan elröppent a 11 nap. AZ első párat aktívan töltöttük, hogy még ezt is, azt is újra megcsodálhassuk, Érezhessük! Közben vártuk a közös nyaralást. és az az utolsó nap! szinte észre se vettük.

Milán nagyon várta már a repülő utat. Csütörtökön ovi és munka után 4 órakor indultunk. A Ferihegyen akkora, de akkora tömeg volt! a délelőtti gépek utasai még ott várakoztak(airfrance sztrájk ), kicsit megijedtünk, mi mennyit késünk. De szerencsére csak fél óra késés után szálltunk fel. Milán tenyere izzadt. Patrik aludt. A landolás "hepehupás"ra sikerült, Milán félt. Azt mondta nem szeret repülni. Te jó ég! hogy jövünk majd haza?-átfutott az agyunkon.



Fél11kor fentről láttuk a Naplementét:)

Éjfél után érkeztünk Veráékhoz.

Reggel a srácok megörültek egymásnak. Igazi játszópajtásai lettek Daninak.



Délelőttönként és esténként játszótereztünk a környéken,





vagy metróztunk a belváros felé.

Volt Apás- motoros- esti program



cserébe a Mamik is kaptak 1 kávézós-sétálós-shoppingolós szabad délutánt.


ritka pillanatokban leülhettünk Vera barátnőmmel kávézni, vagy éppen egy magazint átlapozni(összehasonlítottuk a magyar és a spanyol InStyle-t).


Itt sétáltunk a Principe Pionál

Madridban gyönyörű zöld minden. Ontják a virágokat a rózsabokrok, lilulnak a levendula tövek és elkezdtek nyílni a leanderek is. Csodálatosak!

Sok -sok epret, mangót(hatalmasak és mézédesek, nem tudom hozzánk miért nem jutnak el?!?), dinnyét ettünk, ja és olajbogyót, ízes paradicsomokat, ropogós friss bagettokat és frissen facsart narancsleveket ittunk a reggelinkhez.

Néha hangulatosan reggeliztünk, néha mozgalmasan.


(rohangáltunk a gyerekek után, kinek sikerül egy -egy falatot beléjük diktálni?)



Azon szerencsések közé tartozom, akik sokadszorra (4. alkalom volt) térhettek vissza Madridba. AZt hiszem bátran állíthatom: beleszerettem. Lenyűgöz az eleganciája, az erkélyei, a parkjai, a szökőkútjai. A színei, a széles és a keskeny utcái. A játszóterei. Madridban még a kávé is más ízű:)
Madridot úgy ahogy van Imádom. És azt hiszem minden alkalommal jobban és jobban.

Ezúttal sokkal jobban tudtam a "részletekre" figyelni. SZámunkra különös és érdekes dolgokra figyeltem fel. Szinte az első nap, amiket eddig észre sem vettem!
Például, hogy az autók ütött-kopottak, hogy minden lakó"tömb" alatt kávézó és gyógyszertár van. Hogy a spanyol gyerekekre nanny-k vigyáznak(általában dél-amerikaiak, akik a családdal élnek

reggeltől estig (ritkán a nagyszülők),
hogy a spanyolok annyira elegánsak és annyira de annyira odafigyelnek a részletekre. Agyerekeket is gyönyörűen öltöztetik(a játszóra is olyan elegánsan hozzák a kicsiket!)
Hogy Ők aztán tudják, hogy lehet élni, megadják a módját az étkezéseiknek, hogy teljesen más a napi rendjük, mint a miénk. Későn kelnek, későn fekszenek:) és hangosak! Ebédután sziesztáznak

ÍGY telt Karesz sziesztája:)

Mi teljesen elveszítettük az időérzékünket: este fél9kor még azt hittük 6 óra tájban lehet.

Hogy szinte semmi sem drágább, mint itthon(persze lehet találni;))
Egy friss ropogós bagett 0.4 euro, egy normál tej 0.5 euro, egy kávé 1.20 euro, de ha komplett reggelit kértünk 2 eurot fizettünk, 1 csirkemell 3 euro, metro jegy 1 euro , az állatkerti belépő 17euro ....

Folytatom.