AZ indulás nagyon vidámra és Családiasra sikerült. Nagyon élveztük az út elejét, jó kedvűek voltunk, sokat nevettünk.
AZtán apránként aFiúk kezdtek elálmosodni: elsőként Milán aludt el az utolsó sorban Apa mellett, végül következtek a Kicsik. Lassan sötétedett, Karesz 140nel süvített az autópályán, így gyorsan szaladtak a kilométerek. Aztán eltereltek, letereltek...de jelzések hiányában a kilométerek maradtak, csak az idő szaladt tovább.
Végül éjfél után érkeztünk Calp-ba. (az utolsó pár órát én töltöttem az autó hátsó sorában a 2 kicsi-közben visszaalvó -fiaimmal. Az utolsó 20percnél azon gondolkoztam, innen gyalog megyek. Inkább nem írom le mit és mit nem éreztem már:(()
SZóval megérkeztünk a Hotel recepciójához. Üres apartman nem volt a foglalásunk ellenére, így kaptunk HETEN 1 DB szállodai szobát.
Juj! (itt újra nem írnék érzéseket, beszéljen a kép:)
Ébredés után kitámolyogtunk a teraszra, és a látvány! lenyűgöző volt. Azonnal feledésbe merült tek az éjszakai viszontagságok. Így reggel újra jókedvűek
És nagyon éhesek voltunk. Elsétáltunk egy német pékséghez. AHol elfogyasztottuk ízletes cafe con lachénket tostadasszal, Milcsi palacsintát evett, Dani churrosokat rágicsált. (visszatérő vendégek lettünk)
Reggeli után kisétáltunk a tengerpartra.
AZonnal lekerültek a papucsok, és irány a homokos part. Hihetetlen érzés volt!
Közben Karesz intézte, hogy megkaphassuk az apartmant.
Egy 23 emeletes épület 10.emeletén kaptunk (foglaltak) 2 hálós apartmant. Tengerre néző szobák, tengerre néző hatalmas terasz..(.66euro/ éjszaka /apartman, hol van ilyen Magyarhonunkban?)
Csak ámultunk-bámultunk. Igényes, szépen berendezett, tiszta lakást ( 2 háló, 2 fürdő, nappali, konyha és a terasz) kaptunk a 4 napra.
Ebéd után autóba ültünk és teljesen véletlenül Calpnál egy fehér kavicsos kis öbölre akadtunk. (Ilyenkor biztosan állíthatom, hogy Isten vezet bennünket!) AZt hittem reggel még, hogy ezt fantasztikus érzést tovább fokozni már nem lehet.
Hosszan ültünk és csak hallgattuk a felettünk repkedő sirályok hangját, a tenger hullámainak morajlását, néztük a kristálytiszta vizet ... Csak úgy elmerültünk....és dobáltuk a kavicsokat.
Este még a tengerparton homokoztunk. Bár Danit nehezen tudtuk rávenni.
Másnap ALteaba kirándultunk, Patrik elaludt mire odaértünk(pedig kb 20perc volt az autóút). Karesz vigyázta Patrik álmát, míg mi a tengerparton játszótereztünk, APa úszott egyet a sós vízű tengerben.
Később bementünk az óvárosba, megmásztuk az összes lépcsőt, hangulatos hófehér utcácskákon tekeregtünk, akár mandarint is szüretelhettünk volna az egyik téren:)
Milán mangó fagyit evett. AZóta is emlegeti.
Délután kihasználtuk medencés lehetőségeinket. Milán és Patrik is annyira élvezte!
Akkora boldogság ezt a SZülőnek látni!
Újra visszatértünk a kis öbölhöz. Akkora nyugalmat és energiát adott nekünk!
Szombaton Xáviaba kirándultunk. Patrik ismét elaludt Karesz örömére.
APa fürdött a sós és kb. 20 fokod vízban, mi kavicsokat szedtünk, Vera fotózott. Mindenki talált a kedvére valót.
A hangulatos sétányon leültünk kávézni, a fiúk szaladoztak a Fiúk után;))
Délután fürödtünk a medencékben. Milán egyre bátrabb volt. Már csak karúszóval úszott a 170cm-es vízben. (Nagyon várja már, hogy járhasson az úszótanfolyamra!). Patrik a bokáig érő vizet élvezte mindenféle segédlet nélkül. se úszógumi, se kis hajó, semmi nem volt jó neki. Csak úgy, belehasalt, hátratolatott benne, pacsált....élvezte!
AZtán lementünk a tenger partra. Először Milán tartott tőle, de végül belemerészkedett. PAtrikot alig bírtuk tartani, hogy ne rohanjon bele!
Vasárnap 9 órakor köszöntünk el a tengerparti "otthonunktól" és még délebbre ALicante felé vettük az irányt.
kicsit játszótereztünk, homokoztunk és fürödtünk.
Végül Délben búcsút intettünk a Földközi tengernek és a kontinens belseje felé vettük az irányt. Irány Madrid.
AHazafelé az összes lehetséges variációt kipróbáltuk az üléseket és személyeket illetően, bár Kareszt idézem:" Már csak én nem ültem a Dani ülésében."
Folytatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése