Nem szűnik meg aggódásunk egyik kis betegünk felé, kezdjük a másik kis betegünk irányába... persze az aggódás folyamatosan és örökké tart.
CSak egy gyors bejelentkezés, mert megyünk apával angyalkásat játszani.;)
Hétfőn éjszaka nekem volt magas lázam. Hirtelen jött: remegtem , mint egy falevél, és fájt minden porcikám. Hajnalban még gyenge voltam, mint egy harmat, délelőttre nyoma sem volt a hirtelen jött és ment valaminek.
(közben bezárt a kondi, ahol dolgoztam, olyan hirtelenséggel jött a lesújtó hír, mint derült égből a villám ér... De büszke vagyok kis csapatomra, összetartunk:) de erről majd egy másik postban)
Szerda reggelre Patrik lett olyan, de olyan náthás, hogy a szemeit alig bírta nyitva tartani. Gyakran náthás, de ez felül múl minden eddigit.
Közben Mi Milánnal Pestre mentünk(9es busszal, metróztunk, a Westendben karácsonyfát és hatalmas karácsonyi díszeket néztünk, jégkorisokat), de már a12órási vonattal hazafelé robogtunk-a tömött vonattal.
Csütörtök reggelre Milcsi köhögött igen mélyről és csúnyán, estére 38fokot mértünk .
De azért délután korizott. Hatalmasat fejlődött tavaly óta! Egyedül végig csúcsik a pályán, esés nélkül!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: korcsolya. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: korcsolya. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. december 23., csütörtök
2010. január 30., szombat
Korcsolyáztunk
Milánnak a karácsonyra kapott kétélű korcsolyáját kicseréltük 1 élűre(a történet hosszú, de röviden, nem azt kaptuk, amit aképen látva megrendeltünk, így ráfizettünk ugyan, de kicseréltük egy állítható puhacipős egyélűre-no posta és még falinaptár-szóval Ők is tudták,hogy hibáztak :)). Reggel(szombat) hozta a nagyzöld autó. Milcsi délelőtt abban flangált, amíg a parkettán nyomott nem hagyott. ...Alig várta,hogy a jégen is kipróbálhassa
Első kör után azt kérdezte, miért nem inkább szánkóval jöttünk?Menjünk haza! Fáj a lába! aztán még hisztizett is egy kicsit.3 körig jutottunk.AZtán megérkezett a néző közönségünk. Milán kiment hozzájuk, és onnan látta, hogy vannak hozzá korban hasonló méretű gyerkők, akik egyedül mennek(de még hogy!). És akkor visszakívánkozott. De hogy ne fogjam a kezét!
Éppen mikor lejöttünk, akkora pelyhekben kezdett el SZAKADNI aHÓ!
ESte már azt kérdezte, mikor megyünk legközelebb?
Lassan, de haladunk...Jövőre már egyedül is tud majd menni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
