Korcsolyáztunk

Milánnak a karácsonyra kapott kétélű korcsolyáját kicseréltük 1 élűre(a történet hosszú, de röviden, nem azt kaptuk, amit  aképen látva megrendeltünk, így ráfizettünk ugyan, de kicseréltük egy állítható puhacipős egyélűre-no posta és még falinaptár-szóval Ők is tudták,hogy hibáztak :)). Reggel(szombat) hozta a nagyzöld autó. Milcsi délelőtt abban flangált, amíg a parkettán nyomott nem hagyott. ...Alig várta,hogy a jégen is kipróbálhassa


Első kör után azt kérdezte, miért nem inkább szánkóval jöttünk?Menjünk haza! Fáj a lába! aztán még hisztizett is egy kicsit.3 körig jutottunk.AZtán megérkezett a néző közönségünk. Milán kiment hozzájuk, és onnan látta, hogy vannak hozzá korban hasonló méretű gyerkők, akik egyedül mennek(de még hogy!). És akkor visszakívánkozott. De hogy ne fogjam a kezét!



Éppen mikor lejöttünk, akkora pelyhekben kezdett el SZAKADNI  aHÓ!
ESte már azt kérdezte, mikor megyünk legközelebb?
Lassan, de haladunk...Jövőre már egyedül is tud majd menni.