OVI kezdés 1.nap

 Autóval és Apával mentünk reggel 8kor. Az autó csomagtartója tele volt, a Fiúk 2 nagy pakkja(ágynemű, váltóruhák, váltócipő), tisztasági felszerelés erre a hónapra, 2 szatyor játék az ovinak(egyik Doniéktól), és a teknőc.(Úgy hozzánk nőtt, olyan fura volt hazajönni és üres a helye...)

SZóval a kezdés....nehezen indult és oldódott, sírás nélkül. De sajnos Jutka óvó néni se segített sokat, -beszélgetettek  a régen látott munkatársakkal-, sajnos összevont csoport van, így vannak 18 összesen, nem a Milánék szobájában töltötték a napot.

Apa 9kor elment dolgozni, én 10kor mondtam, hogy elmegyek a boltba kenyérért, jövök nem sokára. Akkor mentek ki az icipici óvoda udvarra.
Fél 12kor ebédeltek-mindig ugyanarra a székre ül:DDD, mint a bölcsiben, édes volt!!!
Evett, de nem sokat, haza akart jönni.
Milcsi ügyesen gardírozza, nem erőszakosan, csak amikor éppen szükség volt rá.

sajnos nem aludt el itthon, fél 7kor dőlt ki.

OVI

Milcsi minden gond nélkül vette a szeptember 1jei akadályt.
Reggel nem sírt, nagy ölelés és hatalmas puszi után SZALADT a többiekhez.
Ebéd után aludt 1 órát.
Lelkes volt és vidám, amikor érte mentem.
NAgy öröm ez a szülőnek!
Itthon pörgött ezerrel, mesélt.

Patrik kereste nagyon, amikor reggel hazaértem.
NAgy volt az öröm, amikor hazaért Milán. Játszottak, és játszottak, és ugráltak.

Holnap Ovi

Ezentúl az egésznapos közös mókáig hétvégéig várni kell!

Kicsit szomorkodom, nagyon szerettem így együtt Itthon lenni velük. Már most egy kis ürességet érzek, azt hiszem nehéz lesz újra elengednem. De muszáj lesz.
Hogy eltelt 1 év! (kicsit megkönnyezem)
Milán már várja, legalábbis azt mondja, hogy menni szeretne már.
MA volt az évnyitó(szentmise). Itt találkoztunk először Milán új óvó nénijével.
Sajnos elkeseredtem, amikor azt hallottam, hogy 3 nagycsoportos fiú társát áthelyeznek a templomkerti ovis csoportba. Éppen az ügyes, értelmesebbjeit(akik majd ott segítenek a kiscsoportosoknak), akikkel Milán barátkozott. Éppen Milán kedvenc óvó nénijétől kellett megvállnunk, és a dadus néninktől is.
SOk változás ez egy piciny ember életében!
Reméljük Milán hamar megszereti az Új arcokat!

MA nagyon szótlan és szégyenlős volt. Betudtam ezt az esti fáradtságnak.
Készen áll a hatalmas ovis csomag , esernyő és a gumicsizma(11fok, rekord hideg aug. 31én, szakadó esővel) a reggeli indulásra.


Kisbogyónknak is nagyon fog Milán hiányozni abban biztos vagyok!

Pünkösd hétfő

"Szabadsáááááááááág! "
A Fiúk ezt biztosan nagyon jól tudták. 8.30kor ébresztették egymást. Mi Apával 7.40kor ébredtünk, kettesben-nyugodtan- reggeliztünk. Nem emlékszem ilyenre az utóbbi 15 hónapban;))
Már 2. éve ilyenkor a Belvárosi nagytemplom kertjébe megyünk majálisozni/pünkösdölni.
Ezúttal Mollikáék és Petikéék is csatlakoztak hozzánk.


Szerencsére meleg, ragyogó napsütéses időnk volt.
A gyerkőcök kiszaladgálthatták magukat.
foto by Erika
Mollika szerepelt a ki mit tud-on.
Patrik rótta a köröket.
Apa utána. Hol az egyik fiú után szaladt, hol a másik után.
Én a pillekő készítésnél segítkeztem, amíg tudtam(másfél literes PET palackokat celluxoztunk egymáshoz 20-20 db-ot, aztán folpackoztuk, dróthálóztuk, és végül -de itt már Apa segítkezett-, mintha betont kevertek volna(de persze nem, valami papírmaséhoz hasonló anyaggal vonták be. 5nap múlva szárad és az ovisok kifestik. Alagút és egy óriás teknős lesz belőle. Mobil játékok:))

Patrikot második nekifutásra sikerült elaltanom 11 óra után.

foto by Erika
Már majdnem 1 óra volt, amikor megfőtt az ovisok bográcsában a babgulyás.



Sajnos hatalmas sötét felhő jött fölénk nagy széllel, elkezdett cseperegni és mi haza rohantunk...

Képek itt sajnos a régi masinával készültek

Mollikával játszottunk délután itthon.

Milán népitáncon

AZ ovis társaitól tanul táncolni. Gondoltuk akkor miért ne mehetnénk el mi is.
Délelőtt megérdeklődtem a vezetőt, hogy jöhetünk-e, milyen feltételek vannak?
"Fiú? AKkor jöhet!"
Így mentünk. De nagyon nehezen, mert Milán elindulni sem akart. Végül APa és a Mami kíséretében 5óra 1 percre estünk be.
Kis térben, sok szülő, hát Milánra nem tettek jó benyomást. Pár perc nyüszi után, miután meghallotta a zenét végül APával beültek hátra.Az ajtó résnyire nyitva maradt, pontosan ráláttam: tátott szájjal nézte a táncikáló csoportot. Sajnos (nem nekünk, hanem a lányok anyukáinak, apukáinak) a csoporttársai odaültek Milán mellé. HAzafelé mesélte Milán, hogy "Adélkával egy széken ültünk!" Flórácska is odament, hogy "Nagyon szeretlek, Milán".
SZóval így telt, jól telt. Megyünk legközelebb is!

Közben Patrik itthon ÜVÖLTÖTT Nagyinak. Mikor hazaértünk vörösre sírta magát, már ettek, NAgyi körben sétált vele a házban-kint szakadt az eső-, de semmi. Nem nyugodott meg. Mikor meglátott, a kezembe ugrott, rám borult és csend lett. NAgy csend.
Ezekért a pillanatokért érdemes élni!

Rendhagyó estét csaptunk: fél7kor elvittem Patrikot fürdeni. Kicsit felélénkült, vajas kenyeret evett, este 8ig játszottunk. AZtán megkapta a tejcsit és betettem a kiságyba. Mellette maradtam, de most nem engedtem, hogy fogja a kezem, a hátára tettem. Fél9kor aludt el. Hálózsák nélkül, 2 cumit tettem mellé.(ezt olvastam;))

Hajnal 4.15kor szólt. Pedig bíztam benne, hogy későbbi letétel, későbbi ébredést eredményez.
Nem vettem ki, a cumikat dobálta, így nem azonnal, de 1-3 percenként kapta vissza. Sírt, mellette voltam, végül 1 óra múlva elaludt.(most nem kapott tejet)

Közben Milánt átöltöztettük, átköltöztettük a kanapéra. Kicsit(ajaj) sokat ivott este. Hiába a szuper lepedő, még a földön is tócsában állt a pisi.
Patrik sírása ellenére 5 percen belül visszaaludt! Milán valami Csoda!
7kor Patrik ébresztett Bennünket. APa hiába állítja be a telefonján az ébresztést...átalussza. ÍGy ismét rohanva indult a reggelünk.

Újra Apa fog éjszakázni. Azt még nem döntöttük el, hogy Milán NAgyihoz költözik-e, vagy marad.

Első farsang

Milán már annyira várta, napok óta. Tegnap este már folyamatosan farsangi dalokat énekelt, megmutatta, hogy fognak bevonulni.
Délelőtt segített sütni(sós sütire iratkoztunk fel), fekete kartonból méhecske szemeket csináltunk, énekelt, táncolt...Mikor megyünk a farsangra? Mikor megyünk?...
Ebéd után jöttek Lilliék. Már Lilli is nagyon be volt sózva. Ő is kapott jelmezt, nagyon készült rá. Fél3kor értünk a cserkészházhoz. Átöltöztettük a gyerekeket(na, ekkor kellett volna fotót készítenem! Lilli aranyos kis tigrisnek öltözött, Milcsi méhecskének.) Fogták Nagyi kezét, és elindultak lefelé, a "bálterembe". És ekkor mindakettő rázendített, hogy: HAZA AKAROK MENNI!
Lilli ANyukájával végül haza is indult.
Mi mardatunk, de Milán fenekét mintha aszékhez ragasztották volna. Nem ment felvonulni, se táncolni... csak azt hajtotta mikor megyünk haza?(közben Patrik abban a hangzavarban olyan jót aludt a hátamon)
Végül a kis méhecskénkkel feladtuk aküzdelmet-próbáltuk, hátha oldódna-, és 4 órakor hazaindultunk.


Hát, így telt az első óvodai farsangunk.
NAgyon csalódottan jöttünk haza, Milán részéről nem erre számítottunk. teljesen az ellenkezőjét vártuk.