Tegnap nagyi a konyhában főzött, sütött, mosogatott, patrik ott sündörgött körülötte, hiába kértük, hogy jöjjön velünk játszani. Nem!
éppen amikor átmentem,hogy mit csinál, nyitotta mikrot, vette ki a maci mézet, tette a szájába és már üvöltött is....miközben nagyi mondta, hogy micsoda önálló a gyerkőc.
én nem is fogtam, hogy az forró is lehet, hogy mit csinál...
hát a forró mézzel leforrázta a száját, tenyerét.
azonnal hidegvízzel öblögettünk, hamar megnyugodott.
reggelre hónyag van az alsó ajkán, csúnya szürke.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: baleset. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: baleset. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. április 12., csütörtök
2011. június 18., szombat
jól kezdődik
szombat reggel 8kor én a konyhában, a Fiúk itt ott.(nagyi piacon, apa focizni). Rohangálósak voltak, láttam, ma még baj lesz.
Kértem vegyék a szandikat, megyünk az udvarra.
erre üvegcsörömpölés, megállt bennem a vér is....mi történhetett?
Kitört a folyosón az udvari ajtón az alsó üveg.
Milán keze vérzik.
Még mindig gyenge lábakon állok.
4 helyen karcolta magát, 1 helyen a könyöke alatt van kicsit nyíltabb seb, de nem vittem el dokihoz.
1 éppen a csuklónál ereken van keresztben. jobb nem is belegondolnom, mi lehetett volna.
leültünk 3an és imádkoztunk. hálát adtunk és köszönetet mondtunk, hogy ennyivel megúszta.
azóta sem tudom pontosan mi és hogyan történt.Állítólag patrik adta az ötletet, Milán cselekedett.
Borzasztó.
Kértem vegyék a szandikat, megyünk az udvarra.
erre üvegcsörömpölés, megállt bennem a vér is....mi történhetett?
Kitört a folyosón az udvari ajtón az alsó üveg.
Milán keze vérzik.
Még mindig gyenge lábakon állok.
4 helyen karcolta magát, 1 helyen a könyöke alatt van kicsit nyíltabb seb, de nem vittem el dokihoz.
1 éppen a csuklónál ereken van keresztben. jobb nem is belegondolnom, mi lehetett volna.
leültünk 3an és imádkoztunk. hálát adtunk és köszönetet mondtunk, hogy ennyivel megúszta.
azóta sem tudom pontosan mi és hogyan történt.Állítólag patrik adta az ötletet, Milán cselekedett.
Borzasztó.
2010. március 20., szombat
Rosszul végződött, de még mindig jól
MA ismét korán ébredtünk. De napsütéses, tavaszi napra, így nem is bántuk!
Délelőtt kikísértük NAgyit a vasútállomásra-Milán húzta végig a bőröndöt, mit szólt, aki látta!?- Dobogómajorra ment Bogiékkal.
Ebédután MIlán és Apa buszoztak. AZ 5össel mentek egy kört(Milcsinek ez volt hetek óta a kívánsága:))
Biciklizett az udvaron, APa a kerti munkákat végezte,
Fél4re mentünk az oviba, mütyüket készíteni.
(A történet hosszú, de a lényeg, hogy 3. csoportot kell indítani, ehhez viszont pénzre van szükség. Adományokból próbálják összeszedni. Illetve sajátkészítésű dolgainkat árusítjuk majd pünkösdkor, húsvétkor stb...)
Lehetett teafilterekből

vagy színes anyagokból képeslapot, papírból bábokat, szárazvirágból díszeket készíteni.
Milánnak nem nagyon akaródzott mellénk ülni, Ő inkább játszott, ahogy a többiek is. Patrikot a hátamon próbáltuk altatni(pontosan alvás idejében volt ez a családi összejövetel), köröztem is vele, de nekem nem sikerült ellaltatno. Apának igen! Így Apa kint ácsorgott az öltözőben Patrikkal magán, és egy kis széken kisasztal fölött görnyedve hajtogattam, és beszélgettem....

mikor szólnak, hogy a" fiad szaladt ki vérző fejjel".
AZt sem tudtam, hogy rohanjak utána. NEM TUDTAM SEMMIT ÉS SEMMIRŐL!
Állt a mosdóban, a fél arca nem látszott a vértől. Rettenetesen meg voltam ijedve.
Szerencsére volt ott egy orvos anyuka, aki azonnal mosta Milán arcát, nézte a sebet, és Ő tette rá a nyomó kötést. (egy fakocka találta el a fejét. az az érdekes, hogy Ő még ki is ment az Apukájának szólni, hogy "bután játszanak a gyerekek". de senki nem figyelt rájuk, se szülők, se óvó nénik, mindeni alkotott)

AZonnal autóba ültünk, és irány a sürgősségi.
Ott megtisztították, csináltak egy rtg-t, de varrni nem kellett.
Milán kis hős volt, nem sírt, csak ült ott az asztalon.
Még egy kis repülőt is választhatott- a nővér egy nagy szatyor játékot tartott Milán elé, hogy válasszon!
sajnos még most este is többször újra vérzett a sebe.
NAGy ijedségünk után végtelenül hálásak vagyunk a Jó Istennek!Hogy így végződött!
Olyan sok a ha...

ez a fotó egy piros lámpánál készült hazafelé
Délelőtt kikísértük NAgyit a vasútállomásra-Milán húzta végig a bőröndöt, mit szólt, aki látta!?- Dobogómajorra ment Bogiékkal.
Ebédután MIlán és Apa buszoztak. AZ 5össel mentek egy kört(Milcsinek ez volt hetek óta a kívánsága:))
Biciklizett az udvaron, APa a kerti munkákat végezte,
Fél4re mentünk az oviba, mütyüket készíteni.
(A történet hosszú, de a lényeg, hogy 3. csoportot kell indítani, ehhez viszont pénzre van szükség. Adományokból próbálják összeszedni. Illetve sajátkészítésű dolgainkat árusítjuk majd pünkösdkor, húsvétkor stb...)
Lehetett teafilterekből
vagy színes anyagokból képeslapot, papírból bábokat, szárazvirágból díszeket készíteni.
Milánnak nem nagyon akaródzott mellénk ülni, Ő inkább játszott, ahogy a többiek is. Patrikot a hátamon próbáltuk altatni(pontosan alvás idejében volt ez a családi összejövetel), köröztem is vele, de nekem nem sikerült ellaltatno. Apának igen! Így Apa kint ácsorgott az öltözőben Patrikkal magán, és egy kis széken kisasztal fölött görnyedve hajtogattam, és beszélgettem....
mikor szólnak, hogy a" fiad szaladt ki vérző fejjel".
AZt sem tudtam, hogy rohanjak utána. NEM TUDTAM SEMMIT ÉS SEMMIRŐL!
Állt a mosdóban, a fél arca nem látszott a vértől. Rettenetesen meg voltam ijedve.
Szerencsére volt ott egy orvos anyuka, aki azonnal mosta Milán arcát, nézte a sebet, és Ő tette rá a nyomó kötést. (egy fakocka találta el a fejét. az az érdekes, hogy Ő még ki is ment az Apukájának szólni, hogy "bután játszanak a gyerekek". de senki nem figyelt rájuk, se szülők, se óvó nénik, mindeni alkotott)
AZonnal autóba ültünk, és irány a sürgősségi.
Ott megtisztították, csináltak egy rtg-t, de varrni nem kellett.
Milán kis hős volt, nem sírt, csak ült ott az asztalon.
Még egy kis repülőt is választhatott- a nővér egy nagy szatyor játékot tartott Milán elé, hogy válasszon!
sajnos még most este is többször újra vérzett a sebe.
NAGy ijedségünk után végtelenül hálásak vagyunk a Jó Istennek!Hogy így végződött!
Olyan sok a ha...
ez a fotó egy piros lámpánál készült hazafelé
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
