2010. december 23., csütörtök

Betegség betegség hátán

Nem szűnik meg aggódásunk egyik kis betegünk felé, kezdjük a másik kis betegünk irányába... persze az aggódás folyamatosan és örökké tart.

CSak egy gyors bejelentkezés, mert megyünk apával angyalkásat játszani.;)

Hétfőn éjszaka nekem volt magas lázam. Hirtelen jött: remegtem , mint egy falevél, és fájt minden porcikám. Hajnalban még gyenge voltam, mint egy harmat, délelőttre nyoma sem volt a hirtelen jött és ment valaminek.
(közben bezárt a kondi, ahol dolgoztam, olyan hirtelenséggel jött a lesújtó hír, mint derült égből a villám ér... De büszke vagyok kis csapatomra, összetartunk:) de erről majd egy másik postban)

Szerda reggelre Patrik lett olyan, de olyan náthás, hogy a szemeit alig bírta nyitva tartani. Gyakran náthás, de ez felül múl minden eddigit.

Közben Mi Milánnal Pestre mentünk(9es busszal, metróztunk, a Westendben karácsonyfát és hatalmas karácsonyi díszeket néztünk, jégkorisokat), de már a12órási vonattal hazafelé robogtunk-a tömött vonattal.

Csütörtök reggelre Milcsi köhögött igen mélyről és csúnyán, estére 38fokot mértünk .

De azért délután korizott. Hatalmasat fejlődött tavaly óta! Egyedül végig csúcsik a pályán, esés nélkül!

1 megjegyzés: