MI fél8körül keltünk, NAgyi a piacról halat hozott....
A Fiúkat nagyon érdekelte hogy néz ki, hogy pucolja, így álltak a székeken.
Felforrt a tej, fogtam a lábast, hogy kiteszem a padláslépcsőre, közben nagyi nyitotta nekem az ajtót és csatt. 1 szék eldőlt, Patrik állt a földön, és fogta a fejét, hogy "megütöttem". AZonnal felkaptam, jól van nincs semmi baj, és amint fordítom magam felé, látom tistózta vér afeje, mély nyílás tátong a buksiján.
Milán rettenetesen sírt. NAGyi taxit hívott, én kötést kerestem, azonnal kabát ránk, ahogy voltunk(Patrik szobacipőben) ültünk be, és már vittek is Bennünket.
Gyuri éppen ügyelt, így végig kísért Bennünket.
Leborotválták a seb környékét, addig nem sírt.
AZtán 3 szuri a seb környékére, és 2 öltés. Annyira sírt a kis drága. Olyan de olyan hős volt!
Röntgen. szinte kivitelezhetetlen volt.
Végül Gyuri hozott haza Bennünket.
Egész nap eleven volt, mintha mi sem történt volna. Ugrált, rohangált, néha mondta, hogy "nagyon fáj, nagyon fáj!"
1 órácskát aludt.
MA egész nap havazott, hordta aszél. CSak bentről esett jól nézni, de végül este kimentünk a kisparkba, havat lapátoltunk.
Szia draga! Most ertunk haza, es most olvasom mi tortent! Edes kicsi kincs, jobbulast a kis okos buksijanak! puszi
VálaszTörlés