Repülőmúzeum

MA reggel vitte el Mollit apukája. Kirándulni indultak.
Eredetileg úgy volt, hogy Nagyival és a 2 gyerkőccel mi is vonatra szállunk, és csatlakozunk hozzájuk(Apa Volán focin).
De este meggondoltuk magunkat, amit Milán reggel nagggyon rossz néven vett, és óriási bömbölős sírással adott róla tudomást.

Patrik 3. napja fél6kor kel. (de jó volt ez a pár hónap;)) Így már túl volt első nyúrfarknyi alvásán, amikor mindenki a saját biciklijére pattant, és elindultunk Szandaszőlősre a repülőgépmúzeumot megnézni.
Milán 2 keréken tekerte, tekerte, néha elbámészkodott, néha úgy éreztem inkább hátrafelé megyünk. (közben szembe jött Velünk a Gösser Zitrone plakát is:))

De legyűrte a távot! Szerintem egy 4 éves gyerektől hatalmas teljesítmény! sok- sok kereszteződés, alagútba be-ki(közben vízen gázoltunk át), meredek emelkedőkön, fel-le, nagyon ügyes volt. 55percig tartott az út folyamatos biciklizéssel!!! (csak oda).
Patrik hátul hangosan mondta, mondta a magáét-gondolom, hogy éppen mit lát, merre járunk. vagy Ő is Milánt hajtotta;))
Fél órát sétálgattunk(Patrikot terelgettük jó irányba) a repülőgép parkban.

El kellett olvasnom minden gépnél, hogy hány ezer méteren repülhet.

Az utasszállítóra felszállhattunk. Patrik azonnal beült az első sorba.(csak néztem, hogy úristen, ilyen géppel repültünk '86-ban Drezdába? hogy mertünk erre felszállni?!?)


ÉS elindultunk haza. Újra 55percig tartó út várt még ránk. Kicsit izgultam, hol akar majd Milán megállni, leszállni, de nem! hajtotta, és gyűrte a kilométereket. Néha ugyan buzdítani kellett(már úgy éreztem magam, mint edzésen).
Ezek után ebédre hatalmas tányér paradicsomlevest, és egy nagy tányér paprikás krumplit tolt le. NAgyon megéhezett(de én is).
AZt mondta Milán: alszik ebéd után. Már örültem., PAtrikot kitettem, fél pillanat alatt ealudt. Milánnak rongyosra meséltem a szám. DE hiába.
Végül 2kor feladtam, 24es buszra szálltunk, a Széchenyin volt elintéznivalóm. De mekkora szerencse, hogy odavitt a véletlen. Olyan szuper és annyi de annyi új játszóteret fedeztünk fel. SZinte a madridi játszótereken éreztük magunkat:)
A Hild V. és a Lovas I. között több blokkból (korosztályok szerint) álló játszótér kerül hamarosan átadásra. a játékok állnak, a parkot még rendezik, a kerítés hiányos. De már most sokan voltak. Milán nagyon élvezte. ÉS reméljük a vandálok ezt nem szemelik ki majd maguknak(mint a Várkonyi térit)

SZínes és szuper jó játékok várják a kicsiket és nagyokat is.

hazafelé még megálltunk a McDo-s játszón, közben Lidliztünk.
AZ udvaron kertészkedtünk, amikor Apa hazaért kezdődő izomlázával.
PAtrik ma fára mászós kedvében volt. A 2 fa között ingázott, és próbált serényen felkapaszkodni, aztán a hinta állványon próbálkozott tovább. Közben saraz, vizet kiborít, tocsog, lépcsőt mászik(tényleg írtuk már, hogy kapaszkodás nélkül felmegy egyedül a 4 lépcsőfokon?), a bicikli kerekét forgatja, közben feketére keni magát...az olajjal.
Az asztalról mindent leszed(ne), enne, inna, nagyinál pakol....és meg nem áll.
Csak én várom már az este fél 9et,hogy leülhessek, és megkóstolhassam a citromos Gösseremet és a Nagyi meggyes pitéjét.
Hé csajok! Nem akarlak Benneteket elkeseríteni, de ....finom, finom, de ez még mindig nem a Shandy!;))
Továbbra sem belőlünk fog meggazdagodni a söripar:)

Szóval volt programunk mára bőven! De már alszanak!