Földre szálltunk

SZószerint.
SZerencsésen hazaértünk.
Nyugodt szívvel mondhatom, hogy minden Spanyolországban Vera barátnőmékkel töltött nyaralásunk egyre jobb és jobb lesz. Csodálatos volt!
ANnyira áttudtuk venni-most szinte azonnal- a spanyolos életstílust.
Későn feküdtünk, későn ébredtünk, későn reggeliztünk, és későn ebédeltünk....Frissen facsart narancs levet ittunk reggelente friss bagettel és croissanttal, habos nespressokat ittunk a virágzó teraszon mandarin fa mellett. Délután vagy este tapasoztunk, ittunk a hideg citromos Shandy-t(de imádom!) és kevertük igazi testes spanyol borokból a tinto de veranot(0.5 rész vörösbor,0.5 rész sprite vagy 7up vagy citromos fanta,jég,citromkarika.) Fish and chipset ettünk a tengerparton, a Fiúk csak úgy tömték, nem lehetett betelni vele:)


Ma nehéz volt reggel fél8kor Milánt ébreszteni és óvodába indítani. "Holá!Que Tál?"-lal köszönt(már tegnap is angol órán). Imádom!(a Kicsi is úgy de úgy mondja, csak Ő még utána darálja az Adiós!t is) Milánra ráadtam egy csíkos pólót, ..."de anyaaaa! én a bikásba szeretnék menni!" és Vitte a kis Mickey egeres repülőjét, amit Madridban kapott.

SZóval nem hagyjuk magunkat belesüppedni a hétköznapokba még egy jó darabig!
De azt hiszem van is miből merítkeznünk.
Tele élettel és energiával tértünk haza. Kicsit fájó szívvel, mintha ott maradt volna egy kis részünk.

Veráék újabb magyar családdal ismerkedtek össze, így mi is. Csodálatos emberek! Milcsi azonnal kis barátra talált az 5 és fél éves Beni személyéban. 2perccel a találkozás után beszélgettek, együtt játszottak. Első búcsúzás után levelet akart írni neki. Végül 3 közös délutánt töltöttünk együtt.

Számunkra nagyon fontos, hogy a Fiúkra büszkék lehetünk. Milán nagyfiúsan viselkedett. Patrik Édesen;)

Lassan átválogatom a képeket, és elkezdem albumba rendezni, majd közben mesélek-csak hogy ne unjátok meg:)