PAtrik és a meglepetései, Milán a HŐS. Imádom ezt a korszakot!

Angol...Mivel látom, hogy nagyon jól haladunk, így még nagyobb rajtam a nyomás;))
A hétvégén flashcardokat gyártottam, karikára fűztem, varrtam egy jó nagyzsebes nadrágot magamnak, hogy beleférjenek....na ez itt csak vicc:)

A lényeg, amit csinálunk mondom, mutatom, pörgetem és keresem. (közben próbálok kifejezéseket is használni, mert Milán füle is mindig Rajtunk van. Nála látom már, hogy nagy hiba volt csak a szavakra korlátozódni.)



Patrik figyel. Én figyelem, és látom, hogy ragad rá!
MA pl. azzal szórakoztatta magát délután, hogy feküdt a szőnyegen, és a lábait emelte,közben mondta, hogy ap, letette, és mondta, hogy daun.Percekig, aztán a karjaival ugyenezt. Szerintem így pihent.

A van, tu, fri, fo, fá már nagyon megy. Apával nem akartuk elhinni!(lehet, hogy először magyarul kellene számolni megtanítani a gyereket... úgy csak az eee megy)

A nóz, ájz-t mondja-bocsi, aki így nem bírja látni se, de nekem így kell leírnom.
A ket, fis és a ká(car) is .
az aeroplane-re is mond vmi ilyesmit.

A magyart is töri már:)
ÉN!! jajaj, de tudja kiabálni, ha valamit Ő szeretne csinálni.Pl. egyedül önteni a vizet, egyedül inni, enni.
tejcsi' mostanában ezt is halljuk a "viz" mellett.
Bömbi-annyira tisztán mondja kutyának.
dzsejji-t mond aTom és Jerryre és nagy széles vigyorral ül fel a kanapéra....
csüccs, csúszda, szúj, bili, kaka, (de nem szól, csak ha már én észre vettem... és látja a pelus tartalmát), kuka, vijá(virág)
és azt hiszem abba hagyjuk mostmár a felsorolást, mert napról napra többet mond ki egyedül. Nem győzné a blog;))

És persze egyre több szót utánoz.

és mindent és mindenkit utánoz. Válogatás nélkül. Legyünk itthon, vagy a játszón.

MA Milán HŐS volt. Ő kapta el Patrik kezét, Patrik lógott kb 1 méteres magasságban, Milán tartotta, hogy ne essen le a mászókáról. Hiába álltam ott a mászóka mellett, nem a csúszda irányába indult el, hanem a mászóka felé. Mire megkerültem...ha Milán nincs ott, leesik Patrik másfél méterről.
Ennyit az EUs játszóterekről. Hosszú lenne leírnom, mert nem is látjátok magatok előtt, hogy milyen és mi hol helyezkedik el, de ha pl. az oldala nem sötétkék teli fa lenne, hanem korlát, akkor az anyuka betudna nyúlni ilyen esetekben, hogy elkapja kicsi fiát... és nem kell rajtra készen várnom, hogy melyik irányba szaladjak vajon...

Kétlábon próbál ugrálni. Néha össze is jön!




Bilin ül, csak éppen mindig fordítva.
Édes, amikor mondja, hogy bili.
mutogatja a pelusát, hozza a bilit. Leveszem a pelust. Ráül. DE akkora örömmel! Kb. 1 percig rajta ül. AZtán feláll róla. Elmegy onnan És mosolyogva pisil. Éppen oda, ahol van;))Sosem vagyok elég gyors!
Jókat szórakozunk. De azt hiszem Ő jobban!

És amikor elcsen egy színes ceruzát, és eltűnik....művész lesz belőle-olyankor azt gondolom. Alkot. csak éppen falra, ajtóra, padlóra, könyvbe...csak papírra nem.((

Gyönyörűen eszik egyedül kanállal, villával-kivéve a levest- főzeléket, tésztát, husit. Ül a nagy asztalnál nagy széken, vagy az Ő kis asztaluknál a puffon és nagy koncentrálással kanalaz.

A héten a kánikulában felvette a spanyolok életritmusát: délben alszik el -3ig, akkor ebédel....



Szóval imádom ezt a korszakjukat!

Patrik ügyesen elalszik és nagyokat alszik, eszik, eljátszik, elmondja(ha nem, akkor elmutogatja, hogy mit szeretne. HA pl. álljak fel és menjünk valahova, megfogja a fejem és húzna fel, és mondja, hogy app!)
AHogy minden nap mond valami újat, hogy szinte úgy viselkedik, mint egy 3 éves! SZámomra hihetetlen, de csodálatos!


Eláraszt a cuppanós puszijaival, amilyen édesen kiabál, hogy Mámi, Mámi! vagy Appa, appa!
Szalad Milán után, hogy Miján, Miján. vagy ahogy kukucskál, félre csapott fejjel:D és ahogy hangzik a szájából a kukk:D

Milán gyönyörűen bánik a kis testvérével, ahogy óvja, terelgeti, ragaszkodik hozzá.
Amikor jön délután, míg Patrik alszik, hogy" tanuljunk! És iskolás módjára készíti el a feladatokat, kérdezi az angol szavakat, akkor az én komoly NagyFiam!
Amikor a repülőjét emelgeti a levegőbe és koncentrál, és folyamatosan kérdez, akkor is!
De amikor odabújik, és "puszi mami, puszi", vagy magához húzza Morzsi kutyáját, akkor még mindig az én PiciFiam.

Boldogság nézni és hallgatni Őket! HA semmit sem kellene csinálnom , akkor sem unnám meg soha! Mert ezekkel a pillanatokkal nem is lehetne betelni! Ezekből a pillanatokból egy ÉLET is kevés!
Mivel az idő gyors rohanása ellen tehetetlenek vagyunk, így csak az lehet a dolgom, hogy próbálom mindennap minden pillanatában élvezni, hogy két ilyen csodálatos gyermeket adott a jó Isten!