Hmmmmmm

Patrik nem adja fel! sem az evést, sem a hajnali ébresztést!
5.30kor rákezd: "Mámi, mámi!!...tejci, tejci!"
és addig mondja, amíg nem kér, amit kap.

Milán-t "Miau"zza.
Szija, Gyeje! Kéjek...és addig húz, von, amíg nem megyünk és adjuk.
"Mian síj" és odabújik hozzá, megsimogatja, puszilgatja. Ilyenkor tudom, hogy ezekért a pillanatokért érdemes. Korán kelni, fáradtnak lenni....Máminak lenni.


Fantasztikusak a gyerekeink!
Hihetetelen Patrik mennyire fejlődik, napról napra. olyan de olyan tisztán ejt szavakat.
Pl. KÁVÉ -na! de ezen nem csodálkozunk:)

Egyet nem szeret: Milán annyira félti, óvja, és sajnos Patrik ezt korlátoknak érzi.

De amilyedn csendben eljátszanak. Amilyen komolysággal tolják az autókat. Néha hallom: "Na, Patrik! Mami! patrik elvette...."
Vagy jön Patrik hozzám az ártatlan nagy szemeivel, és mondja"EL" közben felemeli és leejti a karját. és akkor már tudom, Milán elvett Tőle valamit.




ma kapros túróst sütöttünk. Innen.
Míg Patrik aludt. Milán mért, tette, keverte a tölteléket. Isteni finom lett!