2011. április 16., szombat

Óvodai bánatom

Sajnos megint nehéz helyzetbe kerültünk, újabb probléma merült fel, megint van min rágódni.

Fürdéskor Milán hónaalja felett (mindkét oldalon ugyanott) varas karmolás nyomok vannak. Azt mondja, egyik ovis társa. Bántja a kicsiket. Pontosan 3at(-persze, mert a többi nagyobb, egynek meg nagyobb testvére van).
Az udvaron, amikor óvó néni nem látja.

én teljesen kiakadtam. Tudom, hogy más oviban is lennének problémák, mert mindenhol akad ilyen gyerek.
Csak megdöbbent, hogy nekünk is szembesülnünk kell az erőszakkal, Nálunk sosem volt jellemző, tv-n kívül nem láttunk ilyet hála Istennek!
nagyon el vagyok keseredve.

és akkor most mit csináljunk? azon kívül, hogy Milánnal beszélgetünk, hogy tudja mi a mi értékrendünk, mi mást tehetünk?nem vonhatok felelősségre senkit!
Se szülőt, se gyereket, se óvó nénit!
azt hittem legalább a katolikus óvoda biztonságot és erőszakmentességet ad!Hogy nyugodt szívvel hagyhatom ott nap, mint nap az óvodában. De nem!
nem vagyok elfogult a saját gyerekemmel szemben, de tudom, hogy Milán nem az erőszakos fajtából való, itthon sem "csapkodna", ha nem látná az oviban
....
és akkor egy tegnapi történet:

tegnap Keresztútra mentek a templomba(apa, Nagyi, Patrik, Milán), odaértek a templom elé, és 3 fiú rohan hozzá, egyik belerúgott, a sapkáját lekapta, lökdösték....Zoli szólt rájuk. Ilyenkor mit mondjak a gyereknek? rúgj vissza!-nem mondhatom

Állj ott, hagy rúgjanak!-nem nevelhetem tutyi-mutyinak.

Állj félre, hagyd őket ott! csak ezt mondhatom.

Viszont nem hiszem, hogy ott hagyná, és elvonulna.

nagyon nehéz. nem tudom mit tehetnénk, hogyan tudnám megvédeni az efféle erőszakos világtól a mi kis 5évesünket?
hogy ne érezze-az óvónő szavaival élve-, hogy ez buli, hogy Ő ne akarjon benne lenni a buliban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése