Ma Milcsit nem vittük oviba. Ezentúl hétfőm marad itthon.
Délelőtt nagy kört mentünk-buszoztunk-piacoltunk. Imádok Velük menni. Olyan ügyesen közlekednek.
11re a házigyerekorvoshoz mentem.
persze Ő nem ír inhalálót, így újra kórházban a főorvost kell keresnem. AZt az embert, aki javasolta. De akkor miért nem írta fel?!?(hogya maszek rendelésen keressük...jó, nem?)
Hazafelé jöttem az orvostól autóval, közben egy barom belémjött. az autónak szinte semmi baja( a hátsó kerék felett van horzsolás), de nagyon megijedtem. simán jöttem itt a Levente úton(InterSpar mellett), előttünk lévő utcából kanyarodott ki egy öregfaszi, nem látott, félre rántottam a kormányt, nagy csattanás. (de az Ő Suzukija csattant)
rendőrt hívtam. kitalálta, hogy 70nel jöttem, aztán azt mondta a rendőrnek, hogy autók álltak az út mellett, ezért nem látott.
AZtán mondta neki a rendőr, hogy most ellentmondásban van önmagával, jól gondolja meg, mit mond!
Ahogy beszélt velem, mielőtt a rendőr jött... Legjobb védekezés a támadás. De sikerült a sarkamra állni, szerintem először álltam ki így magamért.
másfél óráig tartott az egész, a gyerekek az ablakból néztek....
iszonyat!mi jön még?!
Várom a pozitív gondolatokat.
De ez a sok betegség és sorra a tragédiák, amit hallunk itt Szolnokon! ANnyira elgondolkodtat, jönnek újra a kérdések, félelmek, aggódásunk egyre csak nő és nő.
és ezekután CSAK hálát tudok adni a jó Istennek, hogy ennyivel megúsztuk a kórházi bentartózkodást, a betegséget. Hogy elkerült bennünket a nagyobb baj!és kerüljön is, messzire!
és meg is találtam apozitív gondolatokat, ezekután csak erre fogok gondolni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése