2010. november 22., hétfő

Pesti kiruccanás újabb galibával

Milán péntek este Apával és Nagyival őszni ment. NAGyi június óta nem látta Milánt hogy úszik. NAgyon ügyes!
Pénteken megérkezett a karácsonyi ajándékba magunknak szánt gyönyörű szőnyegünk.
Míg Mami edzésen volt,Apa aFiúkkal kicserélte a régit az újra.

Volt ám meglepetés, amikor hazaértem! Én csak az Új Évben szerettem volna feltenni.
De annyira jól esett rálépni, olyan puha és vastag. Végül nem bántam. (kérdés: meddig lesz folt mentes-persze csak költői!
innen vettük, mert a bolti ár töredékért megkaptuk. Csodálatosan szép szőnyeg! ha valaki még karácsonyra ilyenre vágyik írjon, megadom az emil ímet, még 5 %ot engednek is:) )

És akkor jöjjön a hétvége!
SZombaton ajnalban Patrik felsírt, lementem megnyugtatni, forró volt a kis teste. Visszaaludt. 6kor újra sírt, fel ébredt, lázat mértünk, 39.5.
ÍGY indultunk. (Nagyapáékkal kellett mennünk-közben Mi visszafordultunk még a felüljárótóll, mert a forgalmit elfelejtettem elvinni)
Először ERzsébet napra Apa keresztanyjához.


3ig maradtunk. Onnan elindultunk Marihoz, közben én kiszálltam az Örsön kicsit Plazazni,hogy majd vilivel megyek utánuk, és fél5körül megyünk a Vörösmarty térre az esti kivilágításban gyönyörködni, inni egy forró italt és venni egy óriási kürtöst. Már csak a hangulat miatt is:).
De amint eszméltem, hogy" de csodás, már karácsonyi díszítés van, de jó, 30percig magamra figyelhetek..." csörög a telefonom: Zoli, hogy "Apuék valahol az MOon lerobbantak, utánuk kell mennem...!"
A Gyerekeket Marira hagyta, én rohantam a villamoshoz, onnan Marihoz, míg Zoli valahol kifelé Pestről araszolt, kanyargott az elterelések miatt. Jó másfél óra múlva találta meg Őket.
"Haza(Öcsöd)kell vontatnom Őket!"

Így maradtam a gyerkőkkel Marinál. Mari7kor hagyott magunkra Bennünket.
Fürdetés, altatás.

Közben telefonon tartottuk Apával, Nagyival a kapcsolatot.

Patrik imád telefonálni.

Pillanatok alatt elaludtak. nem is gondoltam volna.
Végül Apa fél11re ért újra SZolnokra hatalmas ködben vezetett végig.
Szolnokon aludt. Reggle indult értünk.
Ennyit a Vörösmarty téri hangulatról. (és az enyémről is. No komment, ha valaki kér bővebb felvilágosítást, azt priviben tenném inkább:).


Posted by Picasa

1 megjegyzés:

  1. Ohh, hat ezt nagyon sajnalom, hogy igy alakult! Ez akkora csalodas, tudom! A Vorosmarty-terre mi is de szivesen elmennenk ujra karacsony tajekan...imadtam a hangulatat mindig: forraltbor bogrebol egyik kezben, nagy fahejas-dios kurtoskalacs a masikban...neha sultkolbasz ubival, de annak mar akkor is nagyon magas ara volt es csak egy pincurka falatot dobtak elenk, de az illata...az egesz ternek mennyei tenyleg!

    VálaszTörlés