Pénteken reggel Tarifára mentünk. Séta, kincskeresés-Milán annyira élvezte, hogy Kareszt állandóan ezzel nyagatta, van-e még kincs, amerre járunk?
gyönyörű az óceánpart, az óceán látványa és hangja .....valami csoda!
Este mindig 7 óra után értünk vissza, így sosem tudták kipróbálni a szállodai medencét. Nagy szomorúságunkra. Viszont focizni a spanyol gyerekekkel este fél11ig lehetett:)Kézzel, lábbal, fejet törve, angol szavakkal fűszerezve megértették egymást.
Szombaton is Tarifára mentünk.
Séta és ebéd után a fiúcsapat(Máté a hátamon) kihajózott és delfineket, bálnákat néztek. Mi addig Verával sétálgattunk, kávéztunk, Máté több mint 2 órát aludt. 8Ő rengeteget aludt-öngyógyított)
HAjókázás után fürdőzés, és búcsú az óceáparttól.
Máté a olyan de olyan apás lett egyik napról a másikra(szerdai indulás napján). Csak: Appa!Appa! mindent csak apa csinálhatott. Mi még a kezét se foghattuk meg.
Még vasárnap este is magas láza volt.és ki gondolná, hogy a tengerparti levegő mellett a gyerkőc kruppos köhögést produkál?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése