A GPS másfél óra után lemerült-előző este eltörtem a töltőjét-azt hittük sikerült korrigálni a hibát, nagy volt az öröm. Na, amikor se kép se hang, akkor nagyon kétségbeestünk. se térkép, se ...se ötlet. Máté lázas, köhög...gyomor egyben, és csak mentünk. benzinkútaknál megálltunk térképet keresni, töltőt venni....Malagán találtunk egy nagy bevásárlóközpontot hatalmas műszaki részleggel, de nem sikerült a megfelelő "méretben" találnunk.
és mentünk tovább. Szörnyű volt!
mígnem egyszer csak lekanyarodott apa az útról, hogy tankol-nem autpálya mellett-, és azt mondja a kutas, nálunk nincs ilyen töltő, de szemben.
és ott volt egy autósbolt, és már adták ios.
és mi repesztettünk tovább, kicsit megnyugodva.
Mi annyit, de annyit imádkoztunk a fiúkkal az úton. Mátéért, a szerencsés útért. ÉS imáink meghallgatásra találtak.
4 óra után értünk Toledóba.2 órányit sétáltunk a szűk kis utcákon. 5 Mozgó lépcső vitt bennünket a város tetejére:) Csodás volt a kilátás.
Kedden reggelt bejártuk a kisvárost(ami nem is annyira kicsi)
Onnan El Escorialba mentünk megcsodálni a királyi Palotát és Kolostort. Annyi, de annyi rendőrt láttunk már az odafelé vezető úton.
APa visszavitte Karesszal az autót, a fiúk lementek focizni. Milcsi főszereplő lett. Este fél9ig rúgta az egyik kisfiúval. Édes kis 8 éves, aki törte a fejét, hogy elmondhassa angolul, amit szeretne. Tünemény volt.
Megbeszéltük szerdán 5-6ig még Milcsi lejöhet.
Milán lement, de a kissrác leckét írt.
6kor felcsengett a 3 fiúcska, hogy Milán mehet-e foczni?
Fiúknak ismét hatalmas élmény volt a Veráékkal töltött 1 hét. Máté azóta is Danit emlegeti.
Várjuk haza:)
A többi kép:
KÉPEK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése