Ma hazaengedtek bennünket a kórházból 3 éjszakát töltöttünk bent. Jól vagyunk, ami azt jelenti, hogy Máté ügyesen eszik-úgy néz ki egyenlőre éhezni sem fog-, alszik, én erősödtem sokat a csütörtök-pénteki állapotomhoz képest. Bár azt határozottan érzem, hogy 3 év alatt sokat öregedtem.
Gyorsan szültünk. Gyors volt de, fájdalmas.(jelzőt nem találok)
Csütörtök reggel NST, vittük a csomagot, 9kor felvétel, előkészítés, 10kor burokrepesztés, infúzió. a doktornő és Zoli végig velem voltak."Szülüüüünk!"NA ekkor örültem.Most annyira megnyugtató volt a doktornő hangja és tekintete, 2.-ra kint is volt:)
Délre kint volt a kis Máté, azonnal mázasan a hasamra tették, és azt találtam mondani, nem is olyan nagy.
3950g és 55 cm.
2 órát voltunk a szülőszobán hármasban(egyedül szültünk, közben aznap 3 sima szülés, és kb 7császáros volt)
Nagyon gyenge voltam utána, a székbe alig bírtam átülni, délután 4 kor alig jutottam el a folyosó végére...borzasztó volt. Péntek délutánra lettem kicsit jobban.
Máté végig velem volt az egy ágyas szobában. "3.gyerek..." már ránk se néztek.
A Fiúk mindennap bejöttek, esténként Milcsi nagyon sírt utánam.
Ma nagy volt az öröm. Egyenlőre nem tudnak betelni vele. Simogatják, puszilgatják, mindig a kezükben tartanák.
Még állandó helye nincs, mózesezünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése