2010. május 21., péntek

Kisebbik, nagyobbik

Sokszor adunk hálát a Jó Istennek, hogy a Nagyobbik lett a "jobb".

Mert ha a Nagyobbiktól is csak a rosszaságot látná a KIcsi, akkor mi lenne Velünk?!

Nagyon nagyon eleven. Próbálgatja a határait, közben Bennünket figyel és nevet. Huncut, de akkora.
Hogy mit lehet leverni, kiborítani, lehúzni, elvinni, .... sosem áll meg, egy pillanatra sem. AKoora erő és energia van benne. Fáradhatatlan.

Felmászik a várba-már bánom, hogy felengedtem-, és azon az 1 nm-en rohangál. FENT.
Én lent, hogy a csúszda felől esik le, vagy a létra felől. és közben nevet. NEVET. Mert szerintem tudja.
Közben jön a Milán, hogy "kapj el, itt a szarvam, haha"....és lecsúsztatom Patrikot, szaladok egy kört Milán után, de félszemem Patrikon, mert már létra alsó fokánál jár és teszi a másodikra a lábát...elkapom Milánt, és rohanok a várhoz....és kezdődik előről.

Ők sosem dőlnek ki. Csak én vagyok este 9re hullafáradt.


Posted by Picasa

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése