Nagyon sírt, de gyorsan megnyugodott.l
Ma reggeli után kellett elbúcsúznom, rövid sírás, 11.30ra kellett visszamennem. Pár perccel előbb értem oda, hogy meglessem...de nem bírtam kintről nézni....
kint téblábolt az udvaron, dadus néni volt még ott, és 2 másik aprócska gyermek.
annyira megsajnáltam, éppen az "anya, anya..."-ra kezdett volna, amikor berontottam.
Úgy öleltem ahogy csak tudtam, ahogy a nyakamba borult, akkor kezdett el sírni...együtt sírtunk, azt hittem a szívem szakad meg ÉRTE.
nagyon nehezen viselem ezt a beszoktatást, még soha nem ment ilyen nehezen, azt hittem rutinos leszek...pikk-pakk átvészeljük.
De úgy érzem TŐLE még nehezebb az elszakadás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése