kedd:
reggel háromnegyed 8ra jókedvűen, busszal és közben beszélgetve mentünk. Mátét átadtam Rozikának, nagy nagy sírás, de én csak mentem.....
A Fiúkkal 2szer jártunk a bölcsifelé, láttuk ült a fa alatt egy szőnyegen a gondozó néni mellett. csendesen nézelődött.
délre mentünk vissza a fiúkkal.
ebéd után hozta ki Rozika, úgy örült nekünk, olyan édes volt, azt se tudta melyikünk nyakába ugorjon!
szerda: rúgott, kiabált....a bölcsiben elválás után.
ugyanúgy ebédután a fiúkkal hoztam el. Nagy örömöt szereztünk neki:)
nagyon nagyon ragaszkodik, 1 lépést nem tehetek nélküle. "anya elment, anya elment" ezt mondogatja néha.
csütörtök reggel már itthonról is sírva indultunk. hordozóval mentünk, végig puszilgattam a buksiját.
alig bírtam lefejteni magamról, kegyetlen volt az átadás, elválás.
a napom is szörnyű, közben a fiúk is (Milán) egymást gyepálják. sok nyugalmat nem adnak a beszoktatás idejére.
fél1kor kellett telefonálnom. 2 perc alatt elaludt, nem sírt egész nap. kommunikált, jó kedvű volt.segítőkész, cipelte tízóraikor a kosarat Rozika után.
2re mentem, már ébren volt, de csendben pihent.
nem keresett(már...:() meguzsiztatták, és uzsi után hoztam el.
Édesem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése