SZörnyű volt.
15perc.
13percig mi beszéltünk, mert azzal indítottak, hogy "akkor meséljetek!"
Hát beszéltünk. mi tetszik, mi nem, mit sérelmezünk, mit hiányolunk, mit kérünk. (így utólag lehettem volna keményebb is...)
Bólogattak, mosolyogtak és néha reagáltak.
2 percben elintézték, hogy"itt egy femérő, magáért beszél. SZépen ír, olvas, néha beleszól az órába"
Kérdeztem, ez mit jelent?
"dől belőle az információ. de már le lehet állítani, elég ha csak ránézek"
ennyi volt.Mindez érzelem nélkül.
Hogy hol van Milán helye az osztályban, hogy átlagon felül/alul teljesít....semmit se tudtunk meg.
Elkezdett kattogni az agyunk, ezzel a 2 tanítónénivel(az egyik pedasszisztens hozzá tenném) hosszútávon nem fogunk egyezni.
Másik osztály?másik iskola?nagy a dilemma. mikor teszünk jót. Milán szeret idejárni.
Hétfőn beszéltem az igazgatóbácsival, kérte, hogy várjunk még.
nagyon jól tudom, tisztában van a kudarcával, hogy nem volt más választása, ezeket a pedagógusokat kellett felvennie. de remélem sikerül meggyőznie Őket, hogy szedjék össze magukat, mert EZ ÍGY NEM LESZ JÓ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése