Mindennap lovagolhatott, kocsikázhatott. NAgyon jól érezte magát.
Mi Patrikkal csütörtökön indultunk utánuk. Bevállaltam a 4 és fél órás busz utat, bár ott ALbertirsa környékén már gondolkoztam, hogy talán visszafelé kellene inkább jönni....állandóan keményedett a hasam.
Végül délutánra odaértünk. NAgyon örültek egymásnak. HAngosak és hisztisek voltak....nehezen viseltem a szófogadatlanságukat.
Csütörtök este elmentünka lóhoz, sz.....á áztunk, nem is tudom áztam-e már ennyire el. de Patrikkal csak nevettünk, miközben a 10centis vízen sétáltunk keresztül.
Pénteken délután együtt jöttünk haza.
Apa kipakolta kisszobát, leverte a falat, ahol faburkolatos volt. A hétvégén vakolta, közbena villanyszerelő vési a falat, húzza az áramköröket;)
havi fizetésünket hagytuk a Praktikerben, újabb munkálatokat tervezünk. NEM látom a végét. Félek, hogy már nem is leszek itthon a befejezésnél.
Csinálom, de néha meg kell állnom, nincs mese!
Hu de izgi! Egy het es en is latom, micsoda valtozasok vannak keszuloben ;-)) Gratu Patriknak, hogy mar egyedul is megy az alvas! puszi nektek
VálaszTörlés