7re mentünk a kórházba8Patrik volt az első az oviban) .Apa is elkísért Bennünket.
Vártunk itt, vártunk ott.
10kor kapott ágyat, át kellett öltöznie (XLes)kórházi ruhába- hiába vittünk saját kis pizsamát- le kellett feküdnie.itt kezdődött, vagy jött ki rajta nem is tudom....nagyon félt, retteget. majd a szívem hasadt meg, hogy segítsek, hogy könnyítsek rajta.szörnyű volt a várakozás. 7en egy kórteremben, 3 évestől a 10évesig...egy kapott valami altatót, aztán 20perc, és kapja a következő...de mikor én?nem akarom, menjünk haza....de nem sírt. egyetlen könnycsepp gurult végig az arcán. annyira erős volt.
11kor kapott valami fél tablettát, attól jó kedve lett...örült, hogy fekhet a gurulós kocsin, a bácsi tolja....valami dormicumot. háromnegyed12kor került be a műtőbe. mentünk mellette a műtőig, integetett, mosolygott....
fél óra múlva tolták ki, 5 percen belül ébredt. hánykolódva, kiabálva...nehéz volt látni, és szörnyű hallgatni, hogy fáj, fáj, vegyék ki a kezéből a branült, annyira fáj......fáááááj...hosszú volt az ébredés, és hangos.
2kor jöttünk haza. Ő nem aludt vissza, lassan nyugodott meg. kért fájdalomcsillapítót.
lágyékon vágták pici vágás. ma feküdnie kell. a kicsik vigyáztak rá.
enni sem akart, itatjuk, mert muszáj a mérget kihajtani belőle....
reméljük gyors felépülés vár rá.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése