Anyáááááááááááááááás

Patrik 1 éves kora óta olyan jókat aludtunk. A betegsége óta sajnos éjszaka gyakran ébreszt, és már Apa sem jó, csak a Mami! (és újra hosszan ébren van) Vissza kell vinnünk a másik kanapét, mert elég nehéz így a kanapé karfáján ücsörögve gebeszkedni, hogy simogathassam a kiságyban.
Újra korán ébred, 6körül.
Abban bízunk, hogy a betegség elmúltával minden visszaáll a régi kerékvágásba.

HA kilépek a szobából, azonnal az ajtó mögött van és sír, hogy "Anyaaa, anyaaaaaaa(vagy mamíííííííí, mamíííííííííííííííí!)
Így most apukájának a legnehezebb-főleg, ha edzésre eltűnök.

Étvágya továbbra sem ingadozik.
Körbemértük a Fiúk pocakját. Milán vezet. 2 cm-rel:)


Imádja a hasát.

MA felszelve vittem be 2 banánt. Milán még nem ment oda enni, nekem segített(sólámpát vettünk, azt üzemeltük be). Közben Patrik 5ször elmondta, hogy" Milán, Gyele, csüccs. Egyél banant" és mindeközben kikészítette a 2 puffot egymás mellé az asztal elé.
Neki ha a szobába viszünk be enni valót, akkor is az asztal mellé ül. Mindig!
De Ő előszeretettel eszik a konyhában a nagy széken.