Apa hosszú szabit vett ki.
Szerdán hajnali ébredés után fél 10re értünk Pestre Marihoz. Szerencsénk, hogy még Ő is otthon volt, mert Vecsésnél vettük észre, hogy a lakása kulcsa SZolnokon maradt(vittünk kulcsot, csak éppen nem az övét).
Felpakoltunk, megszálltuk 2 napra, aztán nyakunkba vettük a várost, tele programokkal és elindultunk
tömegközlekedni.
1. Állomásunk a
Csodák Palotája volt. (metróztunk és kombínóztunk). Patrik a hátamon, Milán Apával mindent kipróbált.
kb. a 3. feladat egy 13 méteres futópálya, a végén egy nagy kék szivacsszőnyegnek kell neki ütközni, az méri az időt.
Apának sikerült! utána fájlalta a térdét.
Még kipróbáltak ezt-azt, Milán nagyon aktív volt és bátor. Mindent szeretett volna megtapasztalni. Ügyesen várt hogy sorra kerüljön, türelmes volt.
A 2. emeletre Apa már éppen csak hogy felbicegett, közben a térde Patrik feje méretűre dagadt. Itt abba is hagytuk a Csodák Palotája sétát. Kibicengtünk, és Patrik pót nadrágját vizeztük a dísztavakban, azt tettük APa dagadt térdére, amikor jött egy ott dolgozó, és kérdezte, hogy mi történt-közben én az infonál érdeklődtem és panaszkodtam-, így jutottunk el az ottani orvosi szobáig.
Milán nagyon sírt, hogy féltem Apát stb. AZ orvos úgy látta jónak, hogy mentőt hív, azzal viteti be Apát a János kórház traumájára. Én Marihoz indultam a gyerekekkel még a mentő érkezése előtt. (Próbáltam megvédeni Milánt és a magam is az esetleges sokk hatástól a mentő látványa miatt.)
3kor indultunk Pestet és Budát átvágva -életemben először vezettem a fővárosban-Apáért.
Megröntgenezték, hogy mi történt nem is tudjuk és nem is értjük, csapolásról is volt szó, de végül nem csinálták meg. Törés nincs. Jegelni és kennie kell a pihenés mellett.
Gondolkoztunk, hazajöjjünk, vagy maradjunk, mi lesz a megígért tervekkel...maradtunk.
Mari dédihez ment, így elkísértük Milánnal a Keletihez. Onnan a közeli ARénaPlázába mentünk. Itt vettük Milánnak 3 évvel ezelőtt a BRIO favonatát. Itt volt akkor egy klassz kis terepasztal a játékboltban, gondoltam, ha már itt vagyunk, nézzük meg! A terepasztal megvan, csak éppen átköltöztették a játékboltból lekerített játszóház részbe. Itt játszott Milán egy kicsit(1 óra 300ft volt), már APa ránk telefonált, mert PAtrik annyira Mamizott.
Troli, vili és metró vitt bennünket haza. APa tejberizs főzött, mire hazaértünk.
Fürdés és altatás következett.
Másnap 5.30szólított Patrik. Hirtelen mindenki ébredt:)
AZ
ELEVENPARKba indultunk. Mi nyitottunk:) 9kor.
Patrik útközben elaudt, így Ő csak fél10kor csatlakozott Milánhoz. Milán először azt sem tudta, mit próbáljon ki. SOk sok légvár, hatalmas mászótorony , gokart pálya, bungie külön korosztály szerint, hatalmas trambulin, sok sok pedálos járgány.... a bőség zavara.
Nagyon jól feltalálták magukat mindketten(azt nem mondom, hogy ültem-viszont ugráltam atrambulinon:)-, Patrik annyira bátran és magabiztosan közlekedett a nagyoknak való légvárakban, mászótoronyban. Csak néztem az ügyességét-de mások is! Látszik atestvér hatása.
Végül 11.4oig maradtunk, aztán rohanás a Batthyány térre, hogy elérjük a 12.55kor induló
sétahajót.
Lent ültünk légkonícionált helyen, , közel a vízhez. A fiúk nézelődtek, Patrik volt az aktívabb.
Viszont hazafelé ismét elaludt. HÉVeztünk a Margit-hídig, kombínóztunk a Nyugatiig és onnan metróval.
SZóval Milán igazán nem panaszkodhat, hogy valamelyik tömegközlekedési jármű kimaradt volna a 2 nap alatt.
3 ra értünk vissza. Apa addigra agyon unta magát-takarított, összepakolt, filmet nézett. 2őt!
Indultunk Szolnokra. Ismét Mamival a volánnál.
Képeink itt.NAgyon szerencsés vagyok, hogy ILYEN a MILÁN! ÍGY könnyen elindulok a 2 gyerekkel is bárhová! Óvatos, figyelmes és szó fogadó! Imádom Őket!(majd ha már Patrik sem háton utazós lesz, akkor lesznek gondok)
4 évvel ezelőtt a Balaton parton találkoztunk egy 4 gyerekes családdal. Ott mondta az Édesanya, hogy az 1. gyereket kell jól nevelni....és milyen igaza volt!
