Másfél éves Patrik

Nem akarjuk elhinni, pedig muszáj lesz!Öregszünk, és ez a Gyerekeink cseperedésén látszik a legjobban.

Nem győzünk hálát adni a Jó Istennek, hogy Ő is van nekünk!
Néha azt szeretném, ha kamerára vehetném az estéinket, vagy a reggeli közös ébredezéseiket, a hangos és vidám játékaikat...hogy egyszer majd nyugdíjas éveinkben visszanézhesük.

Patrik produkciói fenomálisak, percről percre megnevettet Bennünket.
Tegnap este is, odajön hozzám:Gyele! ...Tom és bólogat, és feltelepszik a kanapéra, kis idő múlva lepattan, odamegy a tv-hez és bekapcsolja. és mondja:Dzseri.
-Tom és Jerry-t szeretnél nézni?
-Ien-hangzik a válasz.
De közben akkora bólintásokkal.
ÉS közben mindent mond. Milánnak mesélek, odatelepszik-addig furakodik, míg Ő ül az ölemben, hogy Ő lássa legjobban a mesekönyvet...figyel nagyon 2 teljes percig és már rohan is tovább...és mondja, hogy marcs, és magas térddel menetel, aztán ranig, és szalad...és saját magát szórakoztatja, és persze bennünket is.
Felhúzza a nadrágom szárát, és szomorú arccal mondja, hogy fáj, és teszi a jeget a bokámra-pedig nem is nekem fáj:)
Eszik, és mondja, hogy foló, és fújja, fújja. Én!Én! egyedül akar enni és kanalazni.
HAjnal fél6kor szól, hogyEló! Mami, Mami!Tejci, Teci!(vagy Szíja, vagy moning szokott még előfordulni ébresztőkor, de ma. pl. csak egyszerűen ennyit mondott-de azt kb 5ször, hogy túluludi. azt hittem álmodom;))
aztán még énekelget 1 órácskát az ágyában, vagy éppen számol(általában angol szavakat ismételget így hajnalok hajnalán), közben csitítgatjuk, hátha Milán tudna még aludni.

Második napja, hogy a kanapén alszik el ebédután-ilyenkor már nagyon álmos. Nézi a kis meséjét, mi még ebédelünk, halljuk, hogy énekel a gyerekekkel, és egyszer csak csend. Patrik elaludt.

Márcsak egy nagyot alszik napközben, ebéd után. Este 8ig bírja.
Rengeteget beszél. Szavakat mond. Már nagyon sokat használ.

A Sajtot imádja(de mindent!!!!!).
A hajszárítót utálja.
és annyi de annyi mindent lehetne Róla mesélni!




Imádjuk a Mi kis Bogyókánkat!Isten éltessen!